A fotogén betegen is fotogén?

Elúszott a szabadnapom. Minden héten a kedd és a csütörtök a szabadnapom. Ezeken a napokon mind a két kisfiam óvodában van és én ilyenkor -6 év után újra- élvezhetem, hogy milyen az, amikor az ember azt csinál, amit csak akar. Általában a beauty-finess-wellness napot tartok és némi kötelező házimunkával spékelem meg. A munkát is ezekre a napokra szoktam időzíteni, de ma.... bármi is volt a tervem, annak annyi. Két beteg kismukit kell kikúrálnom, hogy a hosszúhétvégét már egészségesen várjuk.
A mai terv:

• patikalátogatás (egy oldalas listám van)
• a DM-ben folytatom (hiszen oda is van egy fél oldalas listám)
• fotózkodás 

Azt gondolná az ember, hogy milyen jó a gyerekfotósnak, mert a saját gyerekeiről biztos rengeteg jó fotója van. Hááát... olyan ez, mint a suszter cipője. A gyerekeim ugyanis a legkevésbé sem együttműködők, ha fényképezésről van szó. DE!!!, ma talán, hogy mind a ketten betegek, nyomottak..... talán ma nem lesz erejük hadakozni és tiltakozni. Persze biztos szükség lesz egy jóadag photoshopra, hogy a végén eltüntessem a karikás szemeket és a kipirosodott nózikat, de úgy vagyok vele; most vagy soha. Már legalább 9 hónapja nem készült közös fotó a fiúkkal meg velem (eltekintve egy-két mobiltelefonnal elkapott momentumtól).... na majd ma!!! Nagyon elszánt vagyok. A végeredményt meg majd meglátjuk.