A fotogén betegen is fotogén?

Elúszott a szabadnapom. Minden héten a kedd és a csütörtök a szabadnapom. Ezeken a napokon mind a két kisfiam óvodában van és én ilyenkor -6 év után újra- élvezhetem, hogy milyen az, amikor az ember azt csinál, amit csak akar. Általában a beauty-finess-wellness napot tartok és némi kötelező házimunkával spékelem meg. A munkát is ezekre a napokra szoktam időzíteni, de ma.... bármi is volt a tervem, annak annyi. Két beteg kismukit kell kikúrálnom, hogy a hosszúhétvégét már egészségesen várjuk.
A mai terv:

• patikalátogatás (egy oldalas listám van)
• a DM-ben folytatom (hiszen oda is van egy fél oldalas listám)
• fotózkodás 

Azt gondolná az ember, hogy milyen jó a gyerekfotósnak, mert a saját gyerekeiről biztos rengeteg jó fotója van. Hááát... olyan ez, mint a suszter cipője. A gyerekeim ugyanis a legkevésbé sem együttműködők, ha fényképezésről van szó. DE!!!, ma talán, hogy mind a ketten betegek, nyomottak..... talán ma nem lesz erejük hadakozni és tiltakozni. Persze biztos szükség lesz egy jóadag photoshopra, hogy a végén eltüntessem a karikás szemeket és a kipirosodott nózikat, de úgy vagyok vele; most vagy soha. Már legalább 9 hónapja nem készült közös fotó a fiúkkal meg velem (eltekintve egy-két mobiltelefonnal elkapott momentumtól).... na majd ma!!! Nagyon elszánt vagyok. A végeredményt meg majd meglátjuk.

Féltveőrzött kincsecskék

Végre!!! Ma újra mehetek újszülöttet fotózni. Már majdnem húsz éve tart a "szerelem" az újszülöttfotózás iránt. Az egész Anne Geddes-el kezdődött és az ő elbűvölő babafotóival. Már tizenévesen gyűjtöttem az albumokat, naptárakat, képeslapokat, amik az Ő képeiről készültek. És ma én megyek fotózni. Persze ez már nem az első újszülött lesz, de a mai azért különleges, mert végre kipróbálhatom a macis szettet, amit külön erre a célra készíttettem álmoDórával.
Külön öröm számomra, hogy a kislány negyedik gyermeke a családnak, így nem kell attól tartanom, hogy anyuka vagy apuka hüledezve, jajveszékelve nézi minden mozdulatomat, attól tartván, hogy "eltöröm" vagy kárt teszek a szemük fényében. Na jó, én is voltam elsőgyerekes anyuka és biztos én is aggodalmaskodtam fölöslegesen sok dolog miatt....
De azért, hogy megnyugtassak minden elsőgyerekes anyukát, apukát és nagyit.....

• Nekem is van két kisfiam. három és hat évesek, szóval nem volt az még olyan régen, hogy babáztam velük :)

• Egy újszülött csontjai és ízületei olyanok, mint a gumi. negyven hétig arra trenírozta magát, hogy a végén egy igen csak szűk csatornán átpréselve magát a világra jöjjön. Ezen mutatvány után már néhány póz beállítása -higgyétek el- meg sem kottyan neki. Jó esetben fel sem ébred rá .
•  És még valami, amit nekem annak idején a nőgyógyászom mondott -válaszul a betegségekkel kapcsolatos aggodalmaimra-: a majdnem tíz hónapos védőburokban történő fejlődés alatt az baba kénytelen olyan immunitásra szert tenni, hogy a terhesség végén, mikor kikapják a védőburokból és milliónyi ártalmas és kevésbé ártalmas baci röpül felé, megvédje magát. Magam is úgy gondoltam, hogy a törékeny, gyenge icike-picike babám minden sérülés, bacilus és fertőzés céltáblája, ám ilyenkor a legellenállóbbak. 

Nyilvánvalóan én sem szerettem volna, ha prüszkölve, köhécselve, lázasan állít be hozzánk valaki babalátogatóba, de azért -az amúgy egészséges- rokonaimat nem küldtem át egy "sterilizálófolyosón",  és a hipóban fertőtlenített, fehér váltóruha sem volt előírás. És természetes egyik gyerekem sem lett beteg, legalább egy éves korukig.

Persze azért az elmúlt napokban izgultam, hogy csak ne legyek beteg, mert nyilván akkor azért nem mentem volna egy újszülött közelébe. Azt nagyon sajnáltam volna, ha lemaradok.... hiszen az újszülöttfotózáshoz mindössze pár nap áll a rendelkezésemre. Tíz napos korig ideális elkészíteni a fotókat, hiszen kb addig tartja meg a magzati pózt, ahogyan a pocakban várta a születést. Ebből a tíz napból hármat a kórházban tölt, majd hazamegy és akklimatizálódik a kis család. Szóval szűk egy hetem marad.
De szerencsére nem jött közbe semmi, így ma -öt naposan- Bernit fotóztam.